A végére egy kisfim is készült, videókból s állóképekből, táj-jellegű zenével keverve. Fogadjátok szeretettel.
Film ide, vagy oda, a szöveg és a személyes élménybeszámolók sokkal többet adnak vissza az élményekből.
2009.02.09. 01:13 tg_mak
Utolsó nap - zárás
Elérkezett tordai portyánk utolsó napja. Már hozzászoktunk a korai kelésekhez, így ezzel nem volt gond. Inkább azt volt nehéz felfogni, hogy most nem a reggeli busznoz rohanunk kirándulni, hanem a délelőttihez, ami a hegyek helyett a vásárhelyi reptérre visz.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló torda2009
2009.02.09. 00:59 tg_mak
Gondolatok Gábortól
Bár sok ronda románt láttunk - akik a magyar szó hallatára (még ha utána románul próbálkoztam is) elfordultak és nem segítettek – a legtöbb ember mégis kedves volt és segítőkész. Megtapasztaltuk azt a Wass Alberti világot, amiben nem a román és magyar a fontos, hanem az ember és ember. (Hozzá kell tennem, hogy ez a kedvesség inkább a hegyekben nyilvánult meg, ahol talán nem is tudták, hogy magyarok vagyunk, még a piros-fehér-zöld szegélyű cserkésznyakkendő láttán sem, csak segítették az utazót.)
A külföldihez viszonyulhat sokféleképpen az ember. Ha olyan országból jön, ami nem barát, akkor lehet utálni. Ha olyan országból jön, akihez hasonlítani akarunk, akkor hízelegni kell neki. Ezek sokunknak ismerős, nem feltétlenül egészséges érzések. Kinézetünk alapján (egyforma piros modern széldzseki, zöld/katonai nadrág, látványosan túrázóknak való hátizsák kilógó túrabotokkal) inkább az utóbbi képét adtuk, vagyis gazdag nyugati turistának tűntünk, amin mi sokszor nagyokat mulattunk.. Ebből volt az, hogy a vasútállomásra beérve készségesen ugrottak elénk taxit kínálva, jöttek oda beszélgetni, hogy angoltudásukat fejlesszék, és néha ennek volt köszönhető, hogy egyáltalán szóba álltak velünk.
Műszaki egyetemre járok, s érdeklődöm a magyar vasutak iránt. Kiskoromban, amikor még kis villanyvasúttal játszottam a szobámban, végignéztem egy filmsorozatot a MÁV monarchiabeli történetéről. Annyira tetszett, hogy többször is megnéztem. Innen ismerem Pfaff Ferenc egykori MÁV főépítész nevét, aki amellett, hogy ugyan arra az egyetemre járt mint én, tervezett nagyon sok MÁV épületet, sok kis vasúti épületet ránézésre fel lehet ismerni pl. jellegzetes kör alakú padlásablakáról. Erdélyben nagyon sok ilyen állomásépületet láthattunk. A lényeg: a történelemkönyveket át lehet írni, az épített örökség azonban – amíg le nem rombolják – élő bizonyítéka a történelemnek.
Megéri sokat és sokat tanulmányozni a célterület térképet és legalább egy kisokos szintű társalgási szótárt. Én már az első nap úgy tudtam forgatni a környék térképét fejemben, hogy bárki megirigyelhette volna. Persze, hogy nem ismertem sok részletet, de amerre jártunk, azokkal a részekkel tisztában voltam. Ugyanígy a nyelvvel: számok, irányok, napszakok, köszönések, alapszavak – ezek nagyon jól jöttek a móc vidéken.
Kicsit nehéz volt, hogy a hegyi túrázás mellett át is kell látnom a dolgokat (ez különösen kifárasztott agyilag), és beszélni a nyelvet (franciatudásom sokat segített benne), s épp emiatt (ez nem csak mostani túránkra vonatkozik) a többi túratársnak úgy tűnik, hogy nincs semmi megszervezve, pedig a fejemben összeállt a kép. Azt hiszem végül összességében jól sikerült az utazás, csak én ezt már korábban láttam.
Szólj hozzá!
Címkék: érdekes torda2009
2009.02.09. 00:52 tg_mak
Tanulságok
Összeszedtünk néhány dolgot, ami magunkfajta utazóknak új/furcsa/hasznos tudni, íme:
kaja: késői reggeli, akkor nem eszünk napközben és időt spórolunk
a drága gyorsvonati jeggyel nem a gyorsabb utat, hanem a kulturált utazóközönséget fizeted meg
a román lányok rondák
a mócok sapkája házaik alakját követi
a román nyelv valószínű eredete, legalábbis a mi fülünknek így hallatszik: orosz kém francia könyvből és olasz tévéből tanulja az idegen nyelvet, de még nincs meg a nyelvvizsgája
nehogy elüssön egy román - még jó hogy kevés a jó út ahol gyorsan lehet hajtani
a román ember (különösen a hegyekben) alapvetően kedves
ha gyanúsan kedves egy román, különösen légy résen
ha nem szimpatikus a román, fuvar előtt mutasd fel a fizetni kívánt pénzt, mert ha nem érted a nyelvét, csúnyán átver (mi nem estünk bele a csapdába)
a Székelykő jeges-havas időben is megmászható hamarabb, mint azt a tábla írja
a román állami turizmusdegradálás eszköze a meglehetősen költség hatékony (inkább spóroló) útfelújítás-kihagyás – érdekes módon ez leginkább magyar falvak környékén figyelhető meg
a kaja nem feltétlenül olcsóbb, mint itthon
a tömegközlekedés nem olcsóbb mint itthon, hanem itthon drágább, mint ott
Szólj hozzá!
Címkék: érdekes torda2009
2009.02.08. 15:30 tg_mak
Első teljes napunk
Amikor kényelmesre vettük a tempót és a túri hasadékban is voltunk
10 órakor keltünk, mondván a 11-es misére elég lesz. Aztán a reggeli rutin miatt mégsem jött össze a reggeli, mondván jól esz az mise után is.
Elindultunk egyedül, gondoltuk, csak odatalálunk. Ebben nem is volt hiba, de a templom kongott az ürességtől. Szerencsénkre volt ott egy bácsi, aki elmondta, hogy télen itt nincs fűtés, és a kisebb, ferences templomban van a katolikus mise. Csakhamar odataláltunk.
A mise rövid volt, mert nem volt prédikáció, utána azonban volt szentségimádási óra.
Vasárnap lévén könnyű napot terveztünk: mise, városnézés, sóbánya. Mise után nézelődtünk az óvárosban, majd hazatérve megreggeliztünk. Anna kérdésére elmondtuk mai programtervünket. Erre mondta, hogy akkor iparkodjunk a reggelivel, mert a sóbánya hamarabb zár. De csakhamar megállapítottuk, hogy ma már nem érünk oda.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló torda2009
2009.02.08. 01:44 tg_mak
Torda, mint olyan
Eddigi írásainkban méltatlanul elhanyagoltuk Tordát, ennek kompenzálására következzék néhány fotó:
Újtorda, református templom
Szólj hozzá!
2009.02.08. 00:33 tg_mak
Torda körül: Sóbánya és hasadék
Itt olvashatsz a sóbányáról, egy beképzelt helybéliről és kutyás izgalmakról is.
Az előző esti beszélgetés és vacsora után sokáig aludtunk, és nem volt könnyű felkelnünk. A fél kilences kelésből fél tíz lett, és majdnem 11 óra volt, mire kiléptünk a lakásból. Örültünk, hogy végre egy olyan nap, amikor nem kell reggel 6-kor kelnünk, rohanni kenyérért, majd a buszhoz.
Szerda volt, és beterezett úti céljainkból kettő volt még hátra: a tordai hasadék és a sóbánya. Utóbbit vettük célba. Ehhez a szokott útvonalon mentünk a főtér felé. Út közben találtunk egy ismerős bankot.
A főtéren láttunk egy táblát, hogy a sófürdő jobbra van, fel is kanyarodtunk. Ám csakhamar kiderült, hogy rossz irányba jövünk, mert a környék utcái nem utaltak rá.
Egy bácsit megkérdeztünk, aki szépen elmondta, a baj csak z volt, hogy szavaiból az irányokon meg az utcákon kívül semmit nem értettünk. Bár ez éppen elég lett volna, de megint elkavartunk. Annyiszor próbálkoztunk magyarul, hogy a következő nénit románul kérdeztem. Ő elmagyarázta, s közben furán nézett ránk, majd megkérdezte, hogy nem beszélünk-e magyarul. Hű, ez de jól esett. Mi is bocsánatot kértünk, de mondtuk, hogy eddig magyarul nem jártunk sikerrel. Elmondta, meg is találtuk.
A sóbánya nagyon érdekes volt. Mindjárt asz elején egy hosszú, végeláthatatlan folyosón kellett végigmennünk, ez kb. 500 méter hosszú volt.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló torda2009
2009.02.07. 04:25 tg_mak
Köszönet
Név szerint köszönetet mondunk:
Annának, aki szállást biztosított nekünk, ezzel legnagyobb gondunkat megoldva. Továbbá, hogy elkísért minket Torockóra és megmászta velünk a Székelykőt.
Anna édesanyjának, aki lehetővé tette, hogy Tordán aludjunk, s a finom vacsoráért.
Orsinak, nagyenyedi cserkésztestvérünknek, aki idegenvezetőnk volt Nagyenyeden, körbevezetett minket a Bethlen Gábor Kollégiumban, és sok érdekes dolgot mesélt.
Tibor bá’-nak a nagyenyedi 121. Bethlen Gábor cserkészcsapat parancsnokának, valamint a tordai 122. Josika Miklós cserkészcsapat parancsnokának Andrásnak, és tagjainak: Csillának és Robinak a (túra)információkért.
A remetei monostor nővéreinek (különösen Katherina, Theodosia, ?) a kedvességükért és meleg ételért.
Fővilágosítónknak, a Szentléleknek a ragyogó időjárásért.
Név nélkül:
azon itthoni cserkészeknek, akik a megfelelő emberekhez irányítottak
a Wizzair és a repülőtér dolgozóinak
a tordatúri komának az eligazításért
a koppándi és remetei kutyáknak bölcsességükért
a bradesti fuvarosoknak a tolmácsolásért és útbaigazításért
a vásárhelyi úrnak a Toockó-Gyéres fuvarért
a mikrobuszosnak a Mészkő-Szentmihály fuvarért
a nagyenyedi portásnak a beengedésért
a tordaiaknak a sóbányai útbaigazításért
Nem mondunk köszönetet:
A tordai cápának aki majdnem 6-szoros áron akart minket elvinni a hasadékhoz.
A vidrátszegi reptéri rendőrnek, aki magyarul kezdett mondatom után román szavaimra is vonakodott válaszolni. Annak a vidrátszegi állatnak, aki velünk szembe hajtva megállt az úton, majd padlógázzal belehajtott a pocsolyába és kis híján elcsapott.
Szólj hozzá!
Címkék: köszönet torda2009
2009.02.07. 02:11 tg_mak
Torockótól Nagyenyedig
Kedden reggel 6 órakor könyörtelenül megszólaltak telefonjaink. Bár csak 3-4 órát aludtunk, fel kell kelni, mert a busz 7-kor elmegy, és nincs több jó darabig. Mosdás, reggeli, táskapakolás, esőcucc, reggeli, majd futás a boltba, hogy kapjunk kenyeret. Visszafutok, hogy a hűtőből elhoztam a kolbászt. Az persze nem jut eszembe, hogy lekvárunk is van, így azt veszünk. Huhh, megvagyunk, futás.
A Sensvest buszállomás szerencsére 15 másodperc futásra volt tőlünk, így hamar odaértünk. Anna is megjött, csini piros dzsemboris esőköpenyben :) és megnyugodtunk, hogy elérjük a buszt. A sofőr ugyan az volt mint tegnap előtt, csak a jegy volt kevesebb. Most valamiért a csomagért nem számolt díjat, talán lusta volt leszállni, hogy betegye a csomagtartóba. Ismét a 75-sö úton mentünk Tordaszentmihályon át, már ismerős volt a táj, bár épp csak kezdett virradni.
Borréven szálltunk le, mindannyiunkon látszott az álmosság. Mi azért aludtunk keveset, mert éjfélre értünk haza előző napi túránkról, ő pedig ama késői órában tudta meg, hogy szeretnénk, ha velünk jönne, így mi vagyunk az oka álmosságának. A hűvös idő és a gyors menet hamar felébresztett minket. Tábori élményekről, őrségi kalandokról, dzsemboris pletykákról, és hasonló érdekes témákról folyt a beszélgetés.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló torda2009
2009.02.07. 00:26 tg_mak
Hosszú túra - 2. rész
Megfogadva a falubeliek jó tanácsát, a délre menő K+ ösvény (ami a Remetei szoros bejáratához vezet) helyett a kelet-nyugati irányú megyei fő(föld)úton Nagyenyed felé indultunk, hogy majd dél felé térve a szomszéd völgybe ereszkedjünk, és másik végéről hatoljunk be a szorosba.
El is indultunk, s az első kanyarban engedtünk gyomrunk kérésének.
Utunk bokros tájon kanyargott, majd egy kereszthez értünk, amit nem, vagy máshol jelölt a térkép. Itt volt egy buszmegálló is (fogadni mernék hogy évek óta nem járt erre ilyen), de a közlekedés létét bizonyította az egyik taxitársaság plakátja a falon. Tíz méterrel hátrébb egy budit találtam. Érdekessége, hogy nem unatkozik az ember ha dolga van, mert 2 személyes.
A térképet nézegetve úgy döntöttünk, hogy itt vágunk át délnek. Mert ha a tereptárgyakat hibásan is jelöli, a domborzattal nem lehet tévedni. Ki is szúrtuk a szintvonalakból, hogy pont egy tompa hágóféle mellett vagyunk. Fel is mentünk rajta dél felé,
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló torda2009
2009.02.06. 01:48 tg_mak
Hazaút (közjáték - pótbejelentkezés)
Mivel a marosvásárhelyi repülőtéren nem engedett rá egyik hálózatra sem a rendszer, nem tudtunk onnan bejelentkezni. Így filmet néztünk a 2 órás várokozás alatt.
Hazaértünk, most megyünk pihenni egy nagyot, és utána frissítjük a beszámolókat, meg a picasa-s képtárat (talán majd itt: picasaweb.google.com/tgabor433 ).
Szólj hozzá!
Címkék: bejelentkezés torda2009
2009.02.05. 01:44 tg_mak
Hosszú túra - 1. rész
Hétfőre nagy túrát terveztünk. A reggel 7:08-as busszal indultunk (sokkal több nincs is amúgy), még sötétben. A busz keresztülvitt Tordaszentmihályon, amit a románok híres fattyú bandavezérének nevére kereszteltek: Mihai Viteazu. Félúton felszállt rengeteg ember közepes méretű buszunkra, és át is adtuk a helyünket, kedvesen mutatva a néniknek hogy van hely, de nem ültek le, mert magyarul mondtuk. Ő bajuk, bocsika. Aztán hallottuk, hogy rólunk beszélgetnek. Elég viccesen néztek ki a bácsik, nagy fekete kucsmaszerű fejfedőjük volt, és a nevetés kerülgetett, amikor egy-egy kanyarban a hátsó ülésen ülve egyszerre dőlöngéztek ide-oda miközben minket bámultak. Íme egy kép az említett sapkáról, bár más helyszínen fotóztuk:
Leszálltunk, megreggeliztünk a padon. Köd volt és hideg. A faluba kis függőhíd vezetett, aminek 2 végén izléstelen kapudíszek voltak.
Leszálltunk, megreggeliztünk a padon. Köd volt és hideg. A faluba kis függőhíd vezetett, aminek 2 végén izléstelen kapudíszek voltak.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló torda2009
2009.02.03. 23:54 tg_mak
"Nulladik" nap - utazás, érkezés
2009. január 31-én reggel találkoztam Fülöppel, majd Ferihegyre indultunk. (Aggodalmaink ellenére mégsem volt sztrájk az nap.) Minden simán ment (mondjuk az ellenőrző kapuknál levetettek rólunk minden pulóvert és az övet is), a gépen ismertették az utaskísérők a biztonsági tudnivalókat, majd felszállás, felhők csodálása, légifolyosó megtudakolása...és épp elkezdtem szunnyadni, mire megszólalt a pilóta, hogy megkezdjük a leszállást. Nagyon gyors út volt, 45 perc csupán.
Szólj hozzá!
Címkék: beszámoló torda2009
2009.02.03. 23:14 tg_mak
Előkészületek
Az egész úgy kezdődött, hogy Boti felvetette, hogy menjünk ki a Szlovák Paradicsomnak nevezett szurdokok-tűzdelte vidékre. Mindezt januárban, autóstoppal és ingyenes szállással. Emailezgetések és a világháló böngészése után arra jutottunk, hogy nem jövünk ki olcsón, avagy megfagyunk.
Ezután fedeztem fel a wizzair 1290Ft-os jegyeit Marosvásárhelyre, ami más irányba terelte a szervezést. Új feladatként szállást kerestünk a Maros-völgy nyugati végén. A megoldást Végül egy tordai cserkésztestvérem adta meg, akinek segítségével leomlott a gond a szállásproblémánkról.
Az érdeklődők-jelentkezők tábora folyamatosan változott 3-6 között, végül ketten vágtunk neki a nagy útnak. Közös csomagolás, útitervek nézegetése, román társalgási kisokos olvasgatása, google és turistatérkép tanulmányozás útikönyvi adatokkal kibővítve... és végül készen álltunk. Mivel február első hete a BME-n regisztrációs hét (=szünet), ezalatt meg tudtuk ejteni a portyát.
Szólj hozzá!
Címkék: info torda2009
2009.02.03. 23:06 tg_mak
Köszöntő
Kedves Olvasó!
A 433. Szent Bernát cserkészcsapat vándorai (roverek 18-23 éves korosztály) köszöntenek újdonsült világhálós naplójukban. Célunk az otthon maradt érdeklődő ismerősök tájékoztatása utazásunk részleteiről - képes és szöveges beszámoló formájában. Ha találunk alkalmat világhálós kapcsolatra, természetesen frissítjük a naplót, egyébként némaságunk oka lehet a külvilágtól való elzártság, valamint a zsúfolt program.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy amit itt leírunk és közzéteszünk, az kizárólag szubjektív vélemény: budapesti, sokszor talán nem elég tájékozott ifjak véleménye. Nem szeretnénk senkit megsérteni naplónk közzétételével, ezért ha a bejárt tájak furcsaságairól beszélünk, az azt jelenti, hogy az számunkra szokatlan csupán, de ettől még teljesen rendben van.
Szeretettel ajánljuk ezt a naplót elsősorban a 433. Szent Bernát cserkészcsapat tagjainak, valamint a kalandozásokon résztvevő cserkészek szeretett családtagjainak és kedves ismerőseinek, akik otthon ülve izgulnak, hogy mi történik a távoli tájakon portyázó hozzátartozóikkal.
Igyekszünk megfigyeléseinket objektíven leírni, de ismétlem: nem kell mindent konkrétan venni, mert egy adott emlék mást jelenthet annak aki a területen lakik, és mást annak, aki velünk egy utcában.
Kellemes képzeletbeli utazást kívánok!
Gábor
Utolsó kommentek