Elérkezett tordai portyánk utolsó napja. Már hozzászoktunk a korai kelésekhez, így ezzel nem volt gond. Inkább azt volt nehéz felfogni, hogy most nem a reggeli busznoz rohanunk kirándulni, hanem a délelőttihez, ami a hegyek helyett a vásárhelyi reptérre visz.
Összepakoltunk, rendet raktunk magunk után, majd gyors reggeli, és mentünk is a buszállomásra. Buszunk kicsit késett, de a reptérre bőven időbe ért be (a sofőr elfelejtett megállni), később tett le.
Útunk esmét rövid volt, kicsit rázósabb mint odafelé, de szépen hazaértünk.
Itthon a nagy pihenés mellett a naplóírás befejezése, valamint képeink válogatása, közzététele a feladatunk, amellyel ennek a bejegyzésnek az írásakor nagyjából végeztünk is.
Remélem mihamarább visszamenetünk. Hálásak vagyunk mindenkinek, akik segítették utunkat, bővebben a "Köszönet" bejegyzésben. Az Ismerős Arcok zenekár szavaival búcsúzunk: "és most nem az a kérdés, hogy megyünk-e, hanem, hogy mikor indulunk Erdélybe!"
Fülöp és Gábor
Összepakoltunk, rendet raktunk magunk után, majd gyors reggeli, és mentünk is a buszállomásra. Buszunk kicsit késett, de a reptérre bőven időbe ért be (a sofőr elfelejtett megállni), később tett le.
Útunk esmét rövid volt, kicsit rázósabb mint odafelé, de szépen hazaértünk.
Itthon a nagy pihenés mellett a naplóírás befejezése, valamint képeink válogatása, közzététele a feladatunk, amellyel ennek a bejegyzésnek az írásakor nagyjából végeztünk is.
Remélem mihamarább visszamenetünk. Hálásak vagyunk mindenkinek, akik segítették utunkat, bővebben a "Köszönet" bejegyzésben. Az Ismerős Arcok zenekár szavaival búcsúzunk: "és most nem az a kérdés, hogy megyünk-e, hanem, hogy mikor indulunk Erdélybe!"
Fülöp és Gábor
Utolsó kommentek