Név szerint köszönetet mondunk:
Annának, aki szállást biztosított nekünk, ezzel legnagyobb gondunkat megoldva. Továbbá, hogy elkísért minket Torockóra és megmászta velünk a Székelykőt.
Anna édesanyjának, aki lehetővé tette, hogy Tordán aludjunk, s a finom vacsoráért.
Orsinak, nagyenyedi cserkésztestvérünknek, aki idegenvezetőnk volt Nagyenyeden, körbevezetett minket a Bethlen Gábor Kollégiumban, és sok érdekes dolgot mesélt.
Tibor bá’-nak a nagyenyedi 121. Bethlen Gábor cserkészcsapat parancsnokának, valamint a tordai 122. Josika Miklós cserkészcsapat parancsnokának Andrásnak, és tagjainak: Csillának és Robinak a (túra)információkért.
A remetei monostor nővéreinek (különösen Katherina, Theodosia, ?) a kedvességükért és meleg ételért.
Fővilágosítónknak, a Szentléleknek a ragyogó időjárásért.
Név nélkül:
azon itthoni cserkészeknek, akik a megfelelő emberekhez irányítottak
a Wizzair és a repülőtér dolgozóinak
a tordatúri komának az eligazításért
a koppándi és remetei kutyáknak bölcsességükért
a bradesti fuvarosoknak a tolmácsolásért és útbaigazításért
a vásárhelyi úrnak a Toockó-Gyéres fuvarért
a mikrobuszosnak a Mészkő-Szentmihály fuvarért
a nagyenyedi portásnak a beengedésért
a tordaiaknak a sóbányai útbaigazításért
Nem mondunk köszönetet:
A tordai cápának aki majdnem 6-szoros áron akart minket elvinni a hasadékhoz.
A vidrátszegi reptéri rendőrnek, aki magyarul kezdett mondatom után román szavaimra is vonakodott válaszolni. Annak a vidrátszegi állatnak, aki velünk szembe hajtva megállt az úton, majd padlógázzal belehajtott a pocsolyába és kis híján elcsapott.
Utolsó kommentek